Gyűlölöm a napot, mely érinthet téged.
Gyűlölöm a holdat, mely veled lehet éjjel.
Gyűlölöm a vizet, mely ajkadhoz érhet.
Elmondani nem lehet, úgy szeretlek téged.
Nem írom azt, hogy szeress, de azt se, hogy gondolj rám
mert, ha nem vagyok a szívedbe vésve, hiába mondanám.
Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak.
Csak egy órát ölelj, míg megsúgom, kívánlak.
Csak egy napot adj, hogy meg tudjam mutatni,
mit jelent valakit, őszintén szeretni.
Írok valakinek, aki nem is várja annak, aki könnyes arcom álmában sem látja. Írok valakinek remegve és félve, jól tudom, nem várja, mert nem jutok eszébe.
Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm! Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom, SZERETNI.
Ha szeretsz, csak egyet szeress, kit gondolod, hogy tiéd lehet mert szeretni valakit egy perc is elég, de elfeledni egy élet is kevés!
Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki ezen a világon.
Ha megfoghatnám két kezedet, nézhetném a szép szemedet, füledbe súghatnám kedvesen, szeretlek téged kedvesem!
Ha szeretsz valakit, engedd szabadon., ha visszajön hozzád, biztosan a tiéd., ha nem jön vissza, akkor sosem volt a tiéd.
Van szó, mit úgy hívnak: Remény, ha vigyázol rá örökké benned él, ha szívedbe zárod, azt ki fontos neked, egy napon CSAK A TIÉD LEHET!
Te vagy az, aki az életet jelenti te vagy az, kit nem lehet feledni örökké szeretnék veled lenni és az életemet veled leélni.
Szeresd azokat kik téged szeretnek, szeres engem, hisz én is szeretlek!
Ha szeretsz, olyat szeress ki téged viszontszeret, mert többet ér egy baráti kézfogás, mint száz, hazug szerelmi vallomás!
Fáj olyant szeretni, akit nem érhetsz el, aki szinte azt sem tudja, hogy létezel. Tudni, hogy nem kellettél neki, érezni, hogy más is szereti, olyan, aki el is érheti.
Oly szomorú mindig egyedül lenni, valakit mindig hiába keresni. Valakit várni ki nem jön többé, valakit szeretni titokban örökké!
Fáj a szív, ha igazán szeret, mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet.
Nem érhetek hozzád, nem fekhetek melléd, nem súghatom oda: csókolj, mert kell még! Te lettél volna a legszebb örömöm, s, ha veled álmodom azt is köszönöm!
Nem mondom, hogy szeress, azt sem, hogy gondolj rám. Ha a szíved nem mondja, én miért mondanám?
Gyűlölöm..
Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s mit érzel,
Gyűlölöm ahogy vezetsz, azt is ahogy nézel,
Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre,
Gyűlöletem oly heves, hogy rémet hányok tőle,
Gyűlölöm, gyűlölöm ha hazudsz, és azt is
Gyűlölöm ha nem,
Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem,
Gyűlölöm ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,
S gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek,
Egy cseppet sem, szemernyit sem,
NEM GYŰLÖLLEK ÉN!