Bármit megtalálsz

Azt mondod...

Azt mondod majd elfeledlek. 
Azt hiszed, nem is Szeretlek. 
Ha tudnád mi lakik a szívemben. 
Talán nem küldenél el sosem. 

Azt mondod majd találok mást. 
Azt hiszed, csak egy fellobbanás. 
Szívem darabokra hullik mikor hallgatlak. 
Csak nézek rád szomorúan csendben. 

Azt mondod látni se akarsz többé. 
Azt hiszed hazudtam neked. 
Elküldtél, elmegyek hát tőled. 
Ha nem érzed valódi a Szerelmem. 

Tudom mindig itt leszel a közelemben. 
De keresni nem merlek talán már sosem. 
Szívem kettéhasadva tartom kezemben. 
S mikor nem látod, könnyes lesz szemem.

 Nem maradt semmi...

Elmentél, itt hagytál, nem maradt utánad más, 
csak egy könnyel írott vallomás. 
Szívem együtt dobban a tiéddel, 
lelkem sikítva könyörög: vigyél el!

Csak hogy tudd

Ugyan már nem vagy enyém, 
Bennem még él a remény, 
Hogy enyém leszel újra, 
Talán ha pár év múlva... 
Mit sem számít nekem, 
Amíg vagy, erő van bennem. 

Ám ha mégis máshol jársz, 
Más karjában csókra vársz, 
Én nem feledlek akkor sem. 

Amíg rájössz, ki vagyok, 
Én addig maradok, 
És megvárlak téged. 

Ha mégsem lelnél meg engem, 
Hát keress a szívedben, 
Én mindig ott leszek. 

De ha kell a hely másnak, 
Dobj szemetesládának, 
Mint kihasznált tetemet. 

Ne törődj szerelmemmel, 
Se a könnyes szememmel, 
Ha neked a másik kell. 

Én attól leszek boldog, 
Hogy rabod már nem vagyok, 
Hanem szabad, 
És kötéseim feloldod.

Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk
Feledni kell, hogy újra szeressünk!
Kell tudni kacagni, szeretni és sírni 
Valakit megunni és újból visszahívni!
Csalódni kell százszor, csalódni kell ezerszer,
hogy boldogok lehessünk
egyetlen egyszer!

Egy szív, mi összetört,
Egy csók, mi meggyötört,
S csak egy érintés,
Olyan mint egy kísértés, 
Csak egy szerelem,
Mi nem múlik el sohasem,
Egy lány, ki nem sokat kért,
Mégis a végszava egy éles kés....

Szeretlek bár tudom nem lehet, más nézi tüzét ragyogó szemednek. Várlak bár tudom felesleges nem én vagyok az aki veled lehet. Sírok bár tudom nem éri meg, Szenvedésemet te nem érted meg. Remélek, bár tudom értelmetlen szerelmem örökké reménytelen. Felednélek, bár tudom lehetetlen, arcod szívemnek felejthetetlen. Hallgatok, bár nagyon nehéz pedig csak szerettelek ennyi volt az egész.

Szivem titkát írom
E kis versbe neked,
Rád gondolok,
Ezt sose feledd,
S hogy szívem mit kiván
Soraim betüiben keresd!

Szeretem mikor hozzád bújhatok, 
Szeretem mikor ajkadra csókot adhatok, 
Szeretem ha melletted fekhetek, 
Szeretem ha kezemet kezedbe tehetem, 
Szeretem mikor édesen nézel rám, 
Szeretem mikor azt mondod: "Szeretlek cicám!" 
Szeretem minden egyes porcikád, 
Szeretem, hogy szerethetlek csak Téged és senki mást!

Elfeledni nem tudlak

Érzéseim irántad nem változnak soha, 
Hiába próbáltalak, elfeledni nem tudlak, 
De tudom már nem lehetsz az enyém, 
Nem lehetek veled, megszűnt minden remény. 

Lehet, hogy a sors keze van ebben, 
Mert az élet nem kedvez se neked, se nekem, 
Már nem tehetlek boldoggá, nem láthatom mosolyod, 
De szeretlek és erre mindig emlékezni fogok

Elmentél..

Néhány levél, ami tőled megmaradt, 
Egy pár fotó őrzi még mosolyodat. 
Elmentél szó nélkül, 
Érzem a fájdalom, nem menekül. 

Elmentél, mondd miért? 
A szívem csak a tiéd 
Elmentél, most már fáj a szívem 
Értsd meg nincs más nekem. 

Választ várok jó ideje, 
Nem jön össze semmi se. 
Nem lenne más csak én és te, 
Hív a lelkem ó jöjj ide! 

Elmentél, hiába várok rád. 
Itt hagytál vár rád egy más világ, 
A világ, amely hív, 
Visszahúz egy szív. 

Az óra már rég jár, 
A lelkem még visszavár, 
Hív egy kéz, 
Egy kéz, ami átölel, 
Egy szem, ami néz, 
Te, vagy aki kell! 

Elmentél, még érzem, hogy fáj. 
Tőled nem kaptam mást, 
Boldogságot és bájt. 

Álmodat őrzőm még, 
Felébredtél álmodból oly rég. 
És látom, hogy elvisz a messzeség. 
Én álmodom hogy a szépséged az enyém. 

Elmentél, úgy fáj. 
Utánad megyek, csak várj! 
Mennék már hozzád, 
Nem választ el tőled semmi már, 
Ó kérlek, várj! Ó várj!

Soha ne bántsd meg azt aki téged szeret, mert lehet hogy megbocsájt, de nem felejt.

Félek tőled, bár nem tudom miért,
égek tőled, szerelmes szívem tiéd!
Imádlak, bár nincs hozzá jogom,
várlak téged, de sajnos nincs rá okom!

Ne higgy annak ki rád nevet s esküszóval, mondja, hogy szeret.
Ki szenvedve néz rád némán, s tisztán az szeret téged igazán..

Szeretném, ha szeretnél,
ha néha meg-megölelnél,
s ha megfognád a két kezem,
boldog lenne életem!

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat